Act II.
A Rítus
Luna és Citra visszatértek rejtekhelyükre. Természetesen senki sem tudta, hogy ez hol is van pontosan, csak ők maguk. A rejtekhely jól berendezett volt, és céljaiknak is megfelelt. A főcsarnok kör alakú volt, balra a hálószobák, jobbra a könyvtár, egyenesen pedig egy hall méretű terem, tele a legkülönbözőbb fegyverekkel, a kardtól a filéző késekig. Következő nap estére értek csak haza, ez előző küldetésük után. Megvacsoráztak majd Luna előkészítette a terepet a rítushoz. A főcsarnokba hatalmas ötágú csillagok rajzolt, egy körbe. A csillag minden ágába különböző, érthetetlen motívumokat és jeleket rajzolt. Citra eközben a kör, és egyben a csillag középre is állva kántálta a szükséges varázsigéket. Amint Luna befejezte a felrajzolást, Luna elővette a zsákmányolt démonvér fiolát. Kimondta az utolsó szavakat, majd odébb lépett és a csillag belsejébe öntötte az üvegcse tartalmát.
Shatranel, a Vér és Csont démona – éppen heves konzultációt folytatott két másik démonnal, a Lángoló Pokol szívében. Shatranel meg volt róla győződve, hogy a halandó nők csupán pillanatnyi vágyat ébresztenek egy démonban, de semmiképpen sem tartós érzelmeket. Ám Lerok démon nem így vélte. Határozottan vallotta, hogy ő igen is szerelmes lett. Ezen folyt a vita már órák óta, néhol elhintve egy-egy morbid sztorival, persze a nőkkel kapcsolatban.
- Szerintem ez az egész akkor is baromság, Lerok… - Horkant föl Shatranel.
- Még hogy, egy ember… Térj már magadhoz. – Hőbörgött tovább.
Lerok szomorúan leszegte fejét és gondolatiba merült.
- Nekem most mennem kell. – Szólalt meg váratlanul Shatranel.
Azzal sarkon fordult és eltűnt a vörös ködben, amely körülvette őket. Átvágott néhány csarnokon, majd az egyik lávával teli szakadék peremén megállt. Körülötte láncok csörömpöltek, bár ő maga sem értette minek ezek ide. Feje elé emelte bal kezét, majd úgy csinált, mintha éppen meg akarna fogni valamit, de ekkora egy tűzgömb jelent meg a tenyere felett lebegve. A tűzgömbből lassan kezdett kikúszni egy szín tűzből álló kígyó, mely néhány tekervényes mozdulat után megkerülte Shatranel fejét, majd mogorván rászisszent.
Shatranel ( Nagyobb kép - klikk )
Citra előtt egy szellemkép lebegett. Csupasz fehér koponya, néhány megmaradt hajszál,a kemény s zord fémmaszk, a karmos páncélkesztyűk. Igen, ő Shatranel.
- Shatranel Nagyúr… - Szólt fel Citra.
- Megvan a démon vére, ahogy kérted. – Folytatta.
Shatranel nem evilági hangon szólt Citrához:
- Reméltem is, hogy meglesz. – Mondta tagoltan, de tekintélyt parancsolva.
- Akkor idézzétek meg, és öljétek meg, a vérét pedig mind egy cseppig raktározzátok el. Szükség lesz rá. – Folytatta a démon.
- Ahogy parancsolod, Nagyúr. – Válaszolt Citra.
A szellemkép elhomályosult, majd eltűnt, és egy portál nyílt helyébe. Luna elhadarta az idézéshez használt szöveget. A portál pár percig csak állt, majd egy kutyára hasonlító teremtmény lépett ki belőle.
- Mi? – Csodálkozott el Luna.
- Ez nem lehet… Ez… hitetlenkedett.
- Nem baj… Ez is megteszi. – Tette hozzá Citra.
- Zorox. Démon. Most meghalsz, Shatranel nevében. – Folytatta.
A démonból undorító nevetés tört elő.
- Azt hiszitek halandó szukák, hogy végezhettek velem? Attól, hogy megidéztetek, még nem vagytok képesek megölni.
Zorox ( Teljes méret! )
Luna egy csont lövedéket lőtt tenyeréből a lény felé, de annak vaskos fekete tüskés páncéljáról játszi könnyedséggel pattant le. Zorox hátsó lábait megfeszítette és mivel Citra csak pár lépésre volt tőle, rávetette magát. Citra megpróbált kitérni, sikertelenül. Zorox maga alá gyűrte és keresztülharapta tűhegyes tépőfogaival a nő vállát. Citra felüvöltött fájdalmában. Luna közben csontszilánkokkal bombázta a lényt, de be kellett lássa, ez így hatástalan. Gyorsan átfutotta agya zugait, és megtalálta a varázsigét, amelyet keresett. Kimondta a varázsigét és marék csontport szórt a levegőbe, amit az övén lévő erszényből kapott elő. A csontpor szállt, majd kavarogni kezdett, és csontvázak léptek elő a mini tornádókból. Hét csontváz rontott rá a nővel viaskodó démonra. Zorox így kénytelen volt leszállni Citráról, és egy karmolással két csontvázat aprított miszlikbe. Bár a csontvázak nehéz vértezetet és kétkezes fejszét, kardot hordoztak, nem voltak túl hatékony haderő egy démonnal szembe. Persze, átlagos királyi katonák ellen kifogástalanul harcoltak, kihasználva sérthetetlenségüket. De itt most teljesen más volt a helyzet. Amíg Luna a fejében kotorászott a legutóbb tanult csont gólem idéző varázslat szavain és kellékein, Zorox közelharcot vívott a csontvázakkal, míg nem mindet apró darabokra tördelte. Luna jeleket rajzolt a levegőbe, és szavakat mormolt. Zorox újabb ugrása készült, és nekirugaszkodott, egyenesen Luna felé.
- Ishram en padrev … - Mondta a érthetetlen szavakat Luna.
Már csak az utolsó dolog lett volna, kettétörni az átkozott csontot, de ekkor érte utol a végzet. Zorox mellső két lábával maga alá gyűrte a nőt, így a csont kiesett a kezéből és jó két-három méterrel odébb repült majd hangos koppanással ért földet. Zorox nem habozott, egy határozottan precíz, és kiszámított harapással átharapta Luna nyakát. Leugrott a nőről, és Citra felé fordult, aki még csak mostanra ébredt rá, mi is történt az elmúlt másodpercekben. Luna vonaglott, torkához kapott és üvölteni próbált, de csak eltorzult hörögés hallatszott. Citra tudta, mire legyőzi a démont, már késő lesz. Testvére gyakorlatilag meghalt. Citrán eluralkodott a pánik és a kétségbeesés, valamint felfűtötte a harag, testvére miatt.
- Cs… Csi… Csináld. Végig. – Hörögte Luna, alig hallhatóan. A nyaka jó fele hiányzott és úgy dőlt belőle a vér, mint forrásból a víz.
Citra nekifutott majd ugrott. A levegőben találkoztak a démonnal és hangos puffanással értek földet. Birkóztak. Zorox egyszer Citra melleit sikerült megkarmolni, legalább öt centi mélyen. Citrának viszont sikerült a kívánt helyzetbe kerülnie, hogy ő legyen alul. Mikor Zorox az ő torka felé kapott, elrántotta a testét, és ívből szúrta a démont hasba, alulról. Zorox állatias módon üvöltött fel és kezdett el kapálózni, ugrálni, hogy kiszedje magából a fájdalom forrásaként szolgáló tőrt. Citra kimondott három varázsigét, majd tőre beljebb nyomódott Zorox testébe, míg az fel alá futkorászott és ugrált. A tőr végül teljesen eltűnt a démon testében.
Tíz perc múlva Zorox holtan esett össze a főcsarnok márványpadlóján. Citra egy határozott mozdulattal kitépte tőrét a démon halott testéből. A fegyver hevesen pulzált, de vér egy csepp sem volt rajta. Citra Lunához sietett és letérdelt mellé, de Luna már halott volt.
- Nyugodj békében. – Mondta Citra, és érezte, ahogy a könnyek elöntik a szemét.
Sírva borult rá egyetlen, szeretett testvére holttestére, aki vele jóban, rosszban, akkor is, amikor a dolgok a legrosszabbra fordultak. De nincs többé. Elment, és őt nem lehet visszahozni, csak maximum valami elcseszett zombiként, ezt pedig semmiképp sem akarta.
Magára maradt.
First Look: Challenge Rifts 
Necromancer Sizzle Reel 
